Rendhagyó módon, egy verssel kezdem beszámolómat az idei VIII. Nyári akadémia munkájáról.
A megvalósult álom
1. Marietta megálmodta, –
Katalin, Kinga, Beáta …
S ki még beállt a sorba,
Lelkes csapatát maga köré fonta.
2. Új iskolát álmodott,
Kellő támogatást kapott.
Hol nevelnek másképpen:
Türelemmel, végtelen szeretettel.
3. Ötletek, módszerek, eszközök bővültek,
Tanítók közt gazdát cserélnek.
Nincs félelem, irigység, káröröm,
A közös munka eredménye az igazi öröm.
4. A gyerekek és szülők őket kedvelik,
Hisz örömüket a munkában lelik.
Idejük, figyelmük mindenre kiterjed,
Mint nagy családban így valósul meg a szeretet.
5. Tudásuk, munkájuk nem titok,
Hisz a látogatók előtt az ajtó nyitott.
Most is, míg mindet oktatnak, Tőlünk is lendületet kapnak.
6. Telik, nyílik a kincsestár,
Míg íj egyéneket az ember a szívébe zár.
Végtelen gyermekszeretetük csodálat.
Munkájukat sohase érje bírálat!
E vers egy alternatív iskola munkájának megismerése kapcsán született, ugyanis az előzetes bejelentkezés alapján Süli Lídia által vezetett munkacsoportba kerültem. Az idei Akadémia szervezése eltért az előzőektől, hisz nem volt átjárhatóság a csoportok előadásai között.
A kezdeti zsörtölődést, mely az átjárhatatlanság miatt volt, – hisz más témák is érdekeltek bennünket – felváltotta a csodálat és az érdeklődés.
Előadóink: Kókayné Lányi Marietta, Montay Beáta, Szabóné Vajna Kinga és Lányi Katalin olyan nagy szeretettel és szakértelemmel mutatták meg iskolájuk tevékenységét, hogy azonnal világossá vált számunka, csak egészében – elejétől végig kísérve lehet megismerni a budapesti Gyermekek Háza alternatív iskola munkáját.
Minden nap beszélgetőkörrel kezdődött, ahol mindenki elmondhatta érzéseit, ami vele történt. Hétvégére már szinte mindenki aktívan vett részt a beszélgetésben (mindenkinek volt mondanivalója).
A témákat nem előadások formájában hallgattuk, hanem kiscsoportokat alakítottunk és saját bőrünkön tapasztaltuk meg a tanításszervezés módját: a tanulók megismerésének lehetőségeitől, a cselekvés aktív tanulás jellemzőin át, a tanulók együttműködésen alapuló kooperatív tanulásán át, a csoportépítő játékokon keresztül, a differenciált rétegmunka és az individualizált tanulás lehetőségeinek megismerésétől egészen a tanulók értékelésének és önértékelésének mozzanatáig eljutottunk. A felsorolt módszereket, eljárásokat megismertük, kipróbáltuk, tehát valós szituációba kerültünk és megtapasztaltuk őket.
Tanultunk, játszottunk – játszva tanultunk, ismereteket gyűjtöttünk, ötleteket cseréltünk. Olyan élményekkel gazdagodtunk, melyek birtokába az ember ritkán jut. Az egy heti munka végén bemutatott ismeretterjesztő film az iskoláról, annak munkájáról, a szülők és gyermekek értékelése, nagyon meghatott bennünket és alátámasztotta észrevételünket, hogy ezek az emberek nem irigyek egymás sikerére, hisz az iskola sikeressége ezektől az eredményektől függ. Maximálisan együttműködnek és nem félnek befogadni az egyéb szükségleteket igénylő tanulókat: hallássérült, Daun – kóros…és velük személyreszabottan foglalkoznak.
Az iskola dolgozói emberségből, gyermek- és munkaszeretetből, kollegialitásból kiválóan teljesítettek, mintaként szolgálnak a szabadkai továbbképzés hallgatóinak is.
Előadóink felismerték tudásunkat és bátorítottak bennünket abban, hogy egy kis többletmunkával – persze a kellő ismeretek birtokában – nálunk is sok minden megvalósítható. Szemléletváltásra, szorgos, tettrekész, gyermek- és munkaszerető egyénekre van szükség.
A délutáni és esti programok is igen élvezetesek voltak, élmény volt a Városi Könyvtár régi könyveinek megtekintése és a Könyvbemutatók új könyveinek megismerése is.
Szerintem a résztvevők magas létszáma is indokolja, hogy ilyen és hasonló jellegű továbbképzésekre szükség van, hisz a pedagógusoknak alkalmuk van feltöltődni, ötlettárukat gazdagítani, új ismeretek birtokába jutni, barátkozni és bátorítani egymást, hogy a munkánknak értelme van, hisz a felnövekvő nemzedékek szobrászai mi vagyunk.
Köszönet a szervezőknek, a támogatóknak és az előadóknak!
Márton Erzsébet
tanítónő
